A mesterséges intelligencia világában eddig is tudtuk, hogy a verseny éles, de az Anthropic legutóbbi bejelentése szintlépést jelent: a cég nyíltan megvádolt három jelentős kínai MI-labort – a DeepSeek-et, a MiniMax-ot és a Moonshot AI-t –, hogy ipari méretekben, tiltott módon csapolták le a Claude modell tudását saját termékeik fejlesztéséhez.
Milliós nagyságrendű „adatbányászat”
Az Anthropic hétfői közleménye szerint a támadás nem elszigetelt eset volt, hanem egy jól szervezett kampány. A kínai cégek összesen mintegy 24 000 hamis felhasználói fiókot hoztak létre, amelyeken keresztül több mint 16 millió interakciót folytattak a Claude-dal.
Az elkövetők célpontja nem csupán az általános csevegés volt. Az adatok alapján célzottan a Claude legfontosabb megkülönböztető jegyeit próbálták „ellopni”:
- Logikai érvelés (Reasoning): A komplex problémamegoldó képességek lemásolása.
- Kódolási képességek: A szoftverfejlesztési tudás átvétele.
- Eszközhasználat: Annak finomhangolása, hogyan használjon az MI külső szoftvereket.
Mi az a „lepárlás”, és mi vele a baj?
A technológia, amivel vádolják őket, a szaknyelvben distillációnak (lepárlásnak) nevezik. Ez egy alapvetően legitim tanítási módszer, ahol egy nagyobb, okosabb modellt használnak egy kisebb, hatékonyabb modell betanítására.
A probléma ott kezdődik, hogy ezt a módszert a versenytársak „házi feladat másolására” is használhatják. Így a kínai laborok töredékidő alatt és elenyésző költségvetésből juthattak hozzá azokhoz a képességekhez, amelyek kifejlesztése az Anthropicnak (vagy az OpenAI-nak) dollármilliárdokba és évekbe telt.
Politikai szűrők és nemzetbiztonsági kockázatok
Különösen aggasztó az Anthropic azon állítása, miszerint a DeepSeek arra is használta a Claude-ot, hogy „cenzúra-biztos” válaszokat generáljon politikailag érzékeny kérdésekre (például disszidensekkel vagy az autoriter berendezkedéssel kapcsolatban). Ez azt jelenti, hogy az amerikai modellt hívták segítségül ahhoz, hogy a kínai rezsim elvárásainak megfelelő, mégis természetesnek ható válaszokat gyártsanak.
Az Anthropic figyelmeztet: az így „ellopott” modellekből hiányoznak a beépített biztonsági korlátok. Ha ezek a képességek ellenőrizetlenül kerülnek katonai vagy hírszerzési rendszerekbe, az globális biztonsági kockázatot jelenthet, legyen szó dezinformációs kampányokról vagy kibertámadásokról.
A naivitás vége
Úgy gondolom, ez a botrány rávilágít az MI-fejlesztés egyik legnagyobb paradoxonára. Miközben a nyugati cégek (Anthropic, OpenAI, Google) a „biztonság” és az „etika” jelszavai mögé bújva próbálják korlátozni modelljeik használatát, a versenytársak a hátsó kapun besétálva egyszerűen lemásolják a lényeget.
Kicsit ironikus, hogy az MI-ágensektől félünk, közben pedig az emberek által mozgatott „botfarmok” azok, amik jelenleg a legnagyobb károkat okozzák az intellektuális tulajdon területén. Ha a DeepSeek valóban képes volt a Claude segítségével olyan modellt építeni (DeepSeek-V4), amely kódolásban már le is körözi mentorát, akkor a „másolás” technikája hatékonyabbnak bizonyult, mint az eredeti kutatás. Ez kőkemény ébresztő a szabályozóknak: a chipek exportjának korlátozása kevés, ha az adatok az API-kon keresztül szabadon áramlanak.
A chipek szerepe a játszmában: Az Anthropic vádjai éppen akkor érkeztek, amikor az USA-ban éles vita folyik a chipexport szabályozásáról. Érdekes ellentmondás, hogy míg a Trump-adminisztráció nemrég engedélyezte az Nvidia csúcskategóriás H200-as chipjeinek exportját Kínába, a biztonsági szakértők – köztük Dmitri Alperovitch, a CrowdStrike társalapítója – szerint ez csak olaj a tűzre. Szerinte a distillation-támadások épp azt bizonyítják, hogy Kínának nem szabadna több MI-chipet eladni, mert azzal csak a lopott technológia hatékonyabb futtatását segítjük elő.
